Nagyon ,nagyon vártam de nem jött ,soha ,hja a sors a mostoha ,mindig úgy volt a Karácsony , a miku, semmi, semmi ,csak néztem társaim a sok gyönyörű ajándékot hozták mutatták ,én sírtam mikor nem látták. És akkor is ha látták.
Na helyben vagyunk, megint jól sajnáltatom magam ,valakit nagyon érdekelhet miken ment át a másik.Hagyj engem békén ,mondják , old meg magad . Ha nem tudod úgy kell neked. Ez most sincs másképpen.Olyanokat olvasok, nincs egy csöppnyi érzelem egy csöppnyi tolerancia csak a durva megjegyzések ,ám lehet csak nékem akad mindig kezembe ilyen, de jó így, érdekes az írás, így lehet az élre kerülni .
Persze ez is egyfajta Miklós hozta ajándék ,én ezt teszem le elétek ,ezt tudom adni de szeretettel adom , bár nem értem magam , kit érdekel rajtam kívül ? Ez nem a jövő írása ,nem ez a múlté.Én ezért mentem is el hamar dolgozni, ezért a nincstelen céltalan lét miatt.. És akkor sem lett számomra több az ajándék ,nem nem , én dolgoztam tizennégy évesen nékem azóta munkakönyvem van már.
Legutóbb megjegyezte egy komentező kedvesen ,nem bántóan ,hogy miért kellett nekem Apa nélkül felnőni. Mi volt az ok ! De ! Bizonyára úgy van mint ő megjegyezte ám ez engem nem vígasztalt és most sem. Hogy nem volt ajándék ? Ki bánja !De én is lehettem volna a padok között ,mert hiszen nem volt nehéz a felfogásom ,még egy hét múlva is emlékeztem arra amit az órákon elmondott a tanár .
Voltam én gimnazista is ó nem simán csak úgy ! libán, hiszen jöttek a gyerekek, dolgozni is kellett . De mellette meg tudtam tenni .És nem kellett a magyarázat nékem magamnak kellett a válasz megtalálnom. Mármint a matek feladatokra . És meg is találtam ,nekem olyan volt egy feledat gyűjtemény mint másnak egy kereszt rejtvény és tudnom kellett ,és nem nyugodtam míg mindet! meg nem oldottam .
És ezért fáj nékem gyermekkorom és fáj minden ami volt egykoron ,és még egy kicsit most is hadd fájjon.Már alig várom.És csak úgy mellékesen mennyi gyermekről tudjuk és akarjuk tudni van e ,volt e valami öröme ,vagy lesz e Karácsonya?
