Gyönyörű címnek való  dolgokat hallottam ,ma délelőtt egy fiatal rezidens szájából ,lehetett válogatni.Még van remény amíg vannak ilyen emberek ,közöttünk vannak. Szerencsénkre ,már sokat gondoltam arra mennyi a bérük az orvosainknak ,mert ezek bérek  .Igen  másnak nem nevezhetőek ,de nem is akarok ezekről hosszan beszélni ,aki gondolkodik ,és azt lehet,annak hiába van a mese.

No és a pilóták, micsoda svédcsavar ,azt gondolnánk az életünk a tét ,biztosan rendesen keresnek ,valódi fizetésekért dolgoznak.Nos nem , de kérdem  mikor ott fönn a műtő asztalon van az ember és mint  egy angyalt nézi orvosát ,nem jut bizonyára eszében ,jó akkor pont nem de utána ,mennyi lehet a fizetése annak aki éjt nappallá téve dolgozik miértünk.

Vagy a reményünk a repülőn ülve ,biztosan leszáll az a gép ha már föl tudott szállni. És szívszorongva fogjuk egymás kezét ,és megnézzük a pilótánkat is ha lehet. Tudjátok jól miért mondom ezeket ,nem heccelés ez ,de nem is küldeném el őket ,ne menjetek ,egy lépést sem  emberek ,itt vagytok ,mieink vagytok .

Vigyáznunk kellene reátok mint önmagunkra. Mert ha a java elmegy akkor mi marad?